Roham a semmiből – Élet pánikbetegséggel
Szerző: Katona Hajnalka – Felnőtt klinikai szakpszichológus jelölt
Mi a pánikbetegség?
A pánikbetegség olyan szorongásos zavar, amelyre váratlanul jelentkező, intenzív pánikrohamok jellemzőek. Ezek a rohamok testi és lelki tünetek viharos keverékével járnak. Amikor ismétlődnek, valamint az illető folyamatosan fél attól, hogy mikor tör rá a következő, akkor beszélünk pánikbetegségről. Idővel sokan elkezdik kerülni azokat a helyeket, ahol pánikrohamtól tartanak. Ez a viselkedés kezdetben megnyugtató lehet, de hosszú távon akár a mindennapi életet is beszűkítheti.
Előfordulása
A pánikbetegség a lakosság 2–4%-át érinti, és nőknél jóval gyakoribb, mint férfiaknál. Leggyakrabban fiatal felnőttkorban, 20–25 éves kor között jelentkezik először, de férfiaknál egy második csúcs is megfigyelhető 45 éves kor körül. Sokan hosszú ideig nem kapnak pontos diagnózist, mert testi tünetek miatt először szervi okokra gyanakodnak, és kardiológiai vagy neurológiai vizsgálatokra kerülnek. Más pszichés eredetű betegségek is társulhatnak mellé, mint a depresszió vagy a szorongás.
A pánikbetegség tünetei
A pánikbetegség tünetei hirtelen jelentkeznek, és általában 10–30 percig tartanak. Ezek a rohamok gyakran minden előzmény nélkül, „semmiből jönnek”, és az alábbiakat tartalmazhatják:
- Szapora szívverés, mellkasi fájdalom
- Légszomj, fulladásérzés
- Hányinger vagy hasi diszkomfort
- Szédülés, remegés, izzadás
- Zsibbadás, hőhullám vagy hidegrázás
- Halálfélelem, kontrollvesztés érzése
- Az elidegenedés vagy valóságtól való elszakadás érzése
Okai
Egyes anyagok, például a koffein közvetlenül is kiválthatnak pánikszerű tüneteket. A drog és alkoholfogyasztás növelheti a pánikzavar kialakulásának kockázatát, és ronthatja a meglévő tüneteket is. Mindezek mellett, a pánikbetegség kialakulásában öröklött tényezők is szerepet játszhatnak. Bizonyos személyiségjegyek, például a fokozott stresszérzékenység, a negatív érzelmi beállítódás vagy az aggodalmaskodás szintén növelhetik a hajlamot. A korai stressz, valamint a későbbi, megterhelő élethelyzetek, veszteségek vagy változások szintén hozzájárulhatnak a zavar kialakulásához.
Kezelése
Pszichoedukáció során a páciens megérti a betegség természetét, és megtanulja felismerni a rohamokat kísérő testi tüneteket. Légzéstechnikák és relaxációs gyakorlatok segíthetnek a testi szorongásreakciók szabályozásában. A pszichoterápia, elsősorban a kognitív viselkedésterápia, segít átformálni a félelmeket és leküzdeni az elkerülő viselkedést. A cél, hogy a páciens újra magabiztosan, szorongás nélkül tudjon részt venni a mindennapi életben. Fontos tudni: a rohamoktól való félelem önmagában is táplálhatja a tüneteket, ezért a felismerés és a megfelelő kezelés kulcsfontosságú.
