Alvászavarok
Szerző: Papp Edina
Az alvás, mint alapvető élettani folyamat kulcsszerepet tölt be a regenerálódásban, hatással van az anyagcsere-folyamatokra, továbbá az immun-, hormon-, szív- és érrendszer egészséges működésére is. Bár az alvásszükséglet egyénenként és korcsoportonként eltérhet, általánosságban elmondható, hogy a test megfelelő működéséhez naponta 7–9 óra alvásra van szükség megszakítás nélkül. Az alvásszükségletet befolyásolhatja az egyén általános egészségi állapota, illetve meglévő betegségei is. A nem megfelelő mennyiségű vagy minőségű alvás jelentős hatással van érzelmeinkre és a motivációnkra, valamint hozzájárulhat a betegségek kialakulásának fokozott kockázatához, a fájdalomtűrő képesség csökkenéséhez, és a vérnyomás emelkedéséhez.
Alvászavar esetén az alvás hossza, időzítése, minősége vagy rendszeressége eltér az ideális állapottól. Az alvásproblémák hátterében számos tényező állhat, többek között az életmódbeli szokások, a környezeti hatások, a pszichoszociális körülmények, valamint bizonyos gyógyszerek alkalmazása. Az alvászavarok megjelenhetnek már fennálló betegségek kísérő tüneteként – például depresszió vagy szorongásos zavarok esetén –, de önálló kórképként is előfordulhatnak. Ilyenek például az inszomnia vagy a narkolepszia.
Az alvászavarhoz kapcsolódó panaszokat a következőképpen jelentkezhetnek:
- Elalvási nehézség: Ebben az esetben az elalváshoz szükséges idő megnövekszik, vagy ritkább esetben le is rövidül a lefekvést követően.
- Átalvási probléma: A pihenés során ismétlődő éjszakai felébredések tapasztalhatók.
- Ébredési zavarok: Ezek megjelenhetnek túl korai ébredésként, vagy éppen az ébredési folyamat elhúzódásában, nehézkes ébredés formájában.
Az alvászavarok között vannak olyanok, amelyeknek organikus, vagyis testi eredete van, mint például a narkolepszia vagy az alvási apnoé szindróma. Ezzel szemben a nem organikus alvászavarok leggyakrabban gyermekkorban jelentkeznek, és a legtöbb esetben felnőttkorra maguktól megszűnnek. Ugyanakkor bizonyos esetekben, a tünetek súlyosságától függően, szakellátásra és célzott kezelésre is szükség lehet.
Nézzünk néhány alvászavart!
Az inszomnia már gyermekkorban is megjelenhet, és gyakran egész életen át megmarad. Jellemző tünetei közé tartozik a nehéz elalvás, a nyugtalan vagy rövid tartamú alvás, valamint az alvás utáni fáradtság és kipihentség hiánya, amelyek kihatnak a mindennapi teljesítményre és a hangulatra. Az inszomnia sokszor stresszes vagy szorongással teli helyzetek hatására alakul ki, majd rögzül. Egyes mindennapi szokások, például a lefekvés előtti bosszankodás, az ágyban végzett munka, a viták vagy a késő esti étkezések tovább erősíthetik ezt az állapotot.
A hiperszomnia ezzel szemben a túlzott nappali álmosság állapota, amikor az érintett személy alvásigénye jelentősen megnő, ám ennek ellenére is folyamatosan fáradt. Ez a probléma gyakran társul depresszióval, neurotikus tünetekkel vagy gyógyszerfüggőséggel.
A narkolepszia egy örökletes betegség, amelyet hirtelen, kontrollálhatatlan elalvási rohamok jellemeznek, melyek általában 5-30 percig tartanak. Ez a kórkép többnyire fiatal felnőttkorban kezdődik, és jelentősen rontja a beteg életminőséget.
Végül, a paraszomniák olyan alvás közben fellépő jelenségek, amelyek csak részleges ébredéssel járnak, és döntően gyermekkorban jelentkeznek. Ilyenek például az alvajárás, a lidérces álmok vagy a pavor nocturnus, amely hirtelen, pánikszerű ébredést jelent.
A nem organikus eredetű alvászavarok hátterében gyakran életmódbeli tényezők állnak, ezért az első lépésként érdemes az életmód átgondolására és az alváshigiéniára vonatkozó javaslatokat követni. Amikor az alvászavarok valamilyen krízis következtében alakulnak ki, a támogató pszichoterápia jelenthet hatékony megoldást. Komolyabb pszichiátriai problémák esetén pedig elengedhetetlen az adott állapotnak megfelelő gyógyszeres vagy pszichoterápiás kezelés alkalmazása, hogy a páciensek minél hamarabb visszanyerhessék alvásuk nyugalmát és életminőségüket.